A női út legfontosabb csapdái és a gyógyulás lehetőségei

Ragaszkodás az illuzórikus férfi képhez

Fontos, hogy beazonosítsuk magunkban azt az idealizált férfi képet, aminek egyetlen valóságos férfi sem tud megfelelni. A képben sűrítve őrizhetünk valakit, aki a család rendszerünkből kirekesztődött és most nagyon hiányzik; őrizhetjük az anyaméhben elveszített ikertestvérünk lenyomatát és a vele átélt szeretet minőség iránti olthatatlan vágyat; lehet az édesapánk, az ő tulajdonságai (és szenvedései) iránti hűségünk okán. Bárhonnan is származik ez a kép önismereti folyamattal feltárható az eredete, és bármekkora árat is kell fizetnünk az elengedéséért, az élet bőségesen kárpótol mindezért: megérkezhetünk a saját életünk itt- és- mostjába és átélhetjük a valódi élet, a valódi kapcsolat, a valódi érintés perzselését, varázsát. Vágjunk bele bátran!

Azonosulás az animusszal

Főként a spirituális úton járók – és úgy általában az értelmiségi nők- nagy csapdája, amikor a lelkük mélyén lakó férfi archetípussal találkozva azonosulnak (unk) azzal. Jung „fallikus nőnek” nevezte ezt az állapotot (szépen mondhatjuk amazonnak is). Jellemzője az az élmény, amikor nő létünkre a racionalitás, a harsány kiállás, a kiáradás, a harc, a metsző logika mentén igyekszünk részt venni a kapcsolatainkban, szemben a befogadó, csöndes női minőségünkkel. Ez az állapot az archetipikus energetika révén plusz erővel láthat el minket, ami a teherbírásunk növekedéséhez, a hatalom élményének megtapasztalásához vezethet. Mindkét minőség olyan, amit nagyon nehéz elengedni. Erre mondja azt Hellinger: „ A nő akkor tud nő lenni egy kapcsolatban, ha lemond magában a férfiről és engedi, hogy az így támadt űrt valaki –egy férfi- kívülről töltse be”. A mélyebb rétegeink bejárását azonban akadályozza, végső soron tehát a spirituális fejlődés gátjává is válik ezzel az erővel való azonosulásunk, amellett persze, hogy messzire iszkolnak mellőlünk a férfiak. A továbbfejlődéshez az archetipikus mélységekben rejtőző női mintákat hívhatjuk, így erőnket tovább sokszorozva mégis a mindennapi életben a női életfeladatainkat felvállalva élhetünk.

Az anya és a szexuálisan aktív női oldal szétválasztódása

A keresztény kultúrkör számára erősen szétválasztott, a jó és a rossz mentén polarizáltan jelenik meg az anya és a szexualitását örömmel átélő nő képe. A mi generációnk nagy lehetősége, hogy integrálja magában ezt a kétféle minőséget, nem engedve egyik számára sem – a sokszor eltúlzott- egyoldalú megmutatkozást.

A párkapcsolattól várt biztonság

Csapda az is, ha a párkapcsolatunkban túlhangsúlyozzuk a biztonság fontosságát. Minden nő számára a biztonságnak az eredeti családból kell érkeznie. Ha onnan nem érkezik, akkor meg kell találni a blokkot és fel kell oldani az energia áramlását akadályozó tényezőket. Ez nem a párkapcsolat feladata! A párkapcsolat olyan, mint a tánc. Csupa rejtély, csupa izgalom. Csak akkor tudjuk önfeledten járni a „táncot”, ha élvezni tudjuk a benne rejlő kalandot.

A nő számára nagyon fontos, hogy felismerje és védelmezze a saját biológiai ritmusát

Míg a férfit a szexualitás egy folyamatos, állandó szintű nyomás alatt tartja, a női működés ciklikus. Mivel ez erősen determinált, nem tud a nő más lenni. Ha azonban nem igazodik a saját ritmusához, hanem enged a férfi nyomásának, létrejön a „rossz szex” tapasztalata (egy ismerősöm mondta: Az aminek a végén jól elfáradunk, és nem értjük, mire volt ez jó…) Ez pedig a szexualitás nyűggé válásához, kiüresedéséhez vezet. Mindkét fél akkor nyerheti a legtöbbet, ha alkalmazkodik a nő ritmusához.

Úgy vélem, az archetipikus női minőséget önmaga mélységeiben megélő, anyai és szexuális szerepeiben integrált, az illúziók helyett a valóságos kapcsolatokra figyelő, a táncát önfeledten járó, a saját öröm perceit maximálisan kitöltő nő magabiztossága vonzó, környezetében öröm és harmónia terem. Mellette helyére találhat a férfi.

Nőként mire vágyunk a férfiaktól: ha már megérkeztünk a saját egyensúlyunkba, semmi többre: legyenek velünk férfiak, legyenek bátrak és önfeledtek a „táncban”. Minden más igény/ követelés annak a tükre, hogy kibillentek vagyunk a fönti lehetőségek valamelyikében.

forrás: dr Agócs Gabriella pszichiáter
https://homeomami.blog.hu/2013/07/20/noies_ferfiak_ferfias_nok_ii_resz_a_szexualitas_a_ferfi-noi_let_csapdai_es_a_megoldasok

borítófotó: www.michaelaboehm.com