Anya és fia
Az elszakadás új korszakot nyit meg
Egyetlen édesanya sem kerülhet igazán közel a fiához addig, amíg nem engedi őt szabadon. Az anya-fiú kapcsolatban az elszakadás sajnos fájdalommal is jár. Egy apának nem kell elengednie a fiát, mert a fiúkban nincs meg a késztetés arra, hogy mindenképpen elszakadjanak az apjuktól. Egy fiú az apjával teljesen más jellegű kapcsolatot alakít ki, mint az édesanyjával. Ehhez hasonlóan az anyáknak sem kell eltávolodniuk a lányuktól és a lányok sem érzik, hogy el kellene szakadniuk az anyjuktól. Természetesen egy lánynak is rá kell találnia a saját egyéniségére és önállóvá kell válnia, de például a saját szexualitásának felfedezése nem kívánja meg, hogy az anyjától teljesen eltávolodjon.
Egy fiú ellenben csak úgy tudja megérteni és megélni saját férfiasságát, illetve szexualitását, ha eltávolodik az anyjától, ugyanis ha érzelmileg túlságosan szoros marad kettejük kapcsolata, nagyon nehéz lesz végigjárnia a férfivá válás folyamatát.
Amikor egy férfi megházasodik, kénytelen lazábbra venni az anyjával való kapcsolatát, ha egészséges, jól működő házasságot szeretne. Egy lány még a házassága mellett is ápolhat szoros érzelmi kapcsolatot az anyjával, de egy fiú számára ez rendkívül nehéz. Kérdezzünk meg olyan nőket, akiknek a férje nem szakadt el az édesanyjától – kilencvenöt százalékuk boldogtalannak fogja magát vallani.
Az évek során az elengedésnek különféle fázisain megy keresztül az anya-fiú kapcsolat. Ezek mind-mind a végső elszakadás erőpróbái. A végső “búcsú” akkor következik be, amikor egy fú már érett, komoly fiatalember. Ez a pillanat talán csak akkor jön el, amikor a fiú megházasodik, vagy az ország másik felében vállal állást, vagy régebben elment katonának. Minden édesanya más és más körülmények között éli át ezt a “végső búcsút” de mindannyian felismerjük, hogy mikor jön el az ideje. Ez az a pillanat, amikor felismerjük, hogy vége. Keményen dolgoztunk, imádkoztunk, sírtunk, vitatkoztunk és mindent beleadtunk, hogy a lehető legjobb anyák lehessünk. Vannak, akik ebben a sorsdöntő pillanatban megbánást éreznek…de egyvalami biztos: amikor eljön az idő, hogy végleg elengedjük a fiunk kezét, egyikünk sem áll készen erre. Ez a pillanat mindig nagyon fájdalmas….
Minden anyát felkészületlenül ér a pillanat, amikor a fia az oltárnál áll és várja, hogy a menyasszonyi ruhában megjelenjen a szerelme. A kisfiának többé nincs szüksége rá. Elszorul a torka és megszakad a szíve. Ebben a pillanatban eszébe jut, hogy hányszor puszilgatta meg és hányszor kiabált rá, amikor nem kellett volna. A fülében cseng a kisfia csilingelő, vidám kacagása, és a lelki szemei előtt látja szomorú, könnyes tekintetét. Hirtelen megérti, hogy a fiával való közös életének vége. Eljött az idő, hogy elengedje és átadja őt másik nőnek, a munkájának, annak az életnek, amit magának választott. Hagynia kell, hogy a fia a saját útját járja, hiszen ezentúl a fia a felelős a saját életéért és nem ő.
….ezért olyan különleges az anya-fiú kapcsolat: valójában akkor kapjuk vissza a fiunkat, ha elengedjük őt.
Meg Meeker: Anya és fia – az anyai jelenlét ereje, Partvonal Kiadó, 2018