Az éles élet érlel férfivá!

A férfivá válás legfontosabb terepe a való világ és az éles élet! Nem a tévés VV és ÉÉ… Go Live! A kiegyensúlyozott, nyugodt erő, a férfikisugárzás belülről fakad. Ha nem ,,tesszük ki magunkat” próbatételeknek, akkor nem tapasztalhatjuk meg a határainkat: azaz magunkat, méreteinket, kiterjedésünket. Hiszen mindenkinek vannak határai… Az ismerheti meg önmagát, aki éles helyzetekbe „megy bele”. Aki így fejleszti belső énjét, az naponta győzi le félelmeit, döntéseket hoz, gyarapodik. Ereje nő. Sokszor bukik el és sokszor áll talpra. Határai egyre terjednek. És akkor kezdi el magát szeretni, amikor elfogadja, hogy nem lehet tökéletes. Megtanulja, hogy „csak” ELÉG JÓ lehet. Ekkor már szabadon terjesztheti egyre kijjebb a határait, mert nem korlátozza a tökéletességre való törekvés béklyója… Sokat kell tenni, cselekedni ahhoz, hogy elég jók legyünk! Ez magával hozza a helyes önbizalmat, önértékelést és önbecsülést. A tapasztalatok kidomborítják, pallérozzák a környezetünk szolgálatába állítható értékeinket. Az éles élet a csúcsra juttat: teljes önelfogadással éljük meg, hogy nem tökéletesek, de ELÉG jók leszünk! Ezt érzékelik mások, ez a férfikisugárzás titka! Amit az örök férfiasság ugyanilyen egyszerű titka követ: a cselekvésen keresztüli hatást és fejlődést soha nem szabad abbahagyni! Ha megállsz, megszűnsz.

Aki szereti, tiszteli önmaga értékeit, az nem kérkedik, nem fitogtatja görcsösen azokat. Nincs rá szüksége. Kisugárzása egyértelművé teszi, értékei lerínak róla. Lehet csendes, szerény és alázatos, mégis ő lesz a legerősebb… Aki állandóan védekezik és óvja, kíméli magát, az nem ismer meg semmit magából, nem lesz mit szeretnie sorvadó önmagán! Aki nem találja értékeit, az gyenge lesz. Aki gyenge, az sértődékeny, túlérzékeny, agresszív. Érthető. Mert védenie kell gyenge lábakon álló maradék énjét… Önmagunk állandó védelme, kímélése bezár, sorvaszt. Aki nem keres, az nem talál magában szerethetőt és nem fogadhatja el önmagát. Bukott, görcsös ember lesz, környezete életének megkeserítője.

A férfiasság az éles életben terem. A férfiak nem tudják fejben megszerezni az önbizalmukat. Egy férfinak konkrétumokra van szüksége, önmaga megismerését a saját maga kipróbálásán, terhelésén keresztül teheti meg. Aki csak elméletben Férfi, sokszor a gyakorlatban nyomorult… A férfiak nem tudják elméletileg keresni a határaikat. Pedig ha tágítani akarom a határaimat, akkor előbb meg kell találnom azokat. És ahhoz el kell mennem a végsőkig – mert ott lelek rájuk. Csakis az éles élet az, ahol a tettek során megélt konkrét tapasztalatok derítik ki, hogy kik vagyunk, hogy döntünk, milyen reakcióink vannak, mire vagyunk képesek. Hogy milyen a teherbírásunk, hogy miben lehet ránk számítani? Hogy tudunk-e örülni tetteink gyümölcsének, gyarapít-e bennünket az, hogy építünk, vagy áldozatként elfogyunk benne.

Csakis a tettek által megszerezhető tapasztalatok biztosíthatnak képességeinkről, tudásunkról, és csakis az általunk is biztosnak tartott, kipróbált értékekre épülhet az önbizalmunk, önbecsülésünk, önértékelésünk. A férfi már csak ilyen. A férfi épülhet tanfolyamokon szerzett elméleti alapokra, de csakis a valós tettei által. Ha a tanfolyam segít, hogy elkezdjünk a való életben valós cselekedetek által önmagunkon dolgozni, akkor jó. De fenéken ülve elképzelni az értékeinket és mantrázni, hogy értékes vagyok, értékes vagyok… Erre a férfiak képtelenek, vagy ha képesek, azt csak fenéken ülve fogják gyakorolni is. Esetleg távirányítóval a kézben. És kétségbeesetten, agresszívan fogják védelmezni alaptalan önértékelésüket akárhányszor megkérdőjelezi azt valaki… Pedig ezt egy női pillantás, a baráti legyintés, vagy csak egy sóhaj is kíméletlenül jelezni fogja. A férfiaknak kell az eszme, amihez közelíteni akarnak.