Mi is tenne valójában boldoggá?

…felnőve szépen lassan elfelejtjük mindazt, akik mi valójában vagyunk és azt, hogy mi is tenne valójában boldoggá és …mit is akarok valójában?

Tanácsadói munkámban gyakran teszem fel a kérdést klienseimnek: “ha most jönne egy jó tündér/aranyhal és lehetne három kívánságod, mit kívánnál? Megdöbbentő a válasz az esetek döntő többségében: “Nem is tudom valójában.”Meg is szeppennek az emberek minden alkalommal, amikor ezt kimondják. Annyira erősen arra fókuszálnak arra, hogy mitől rossz nekik, mi minden rossz az életükben, hogy el is feledkeznek arról, hogy keressék: mitől is tudnának valójában boldogok lenni. Ez tipikusan a félig tele vagy félig üres pohár kérdésköre. A mai ember annyira elmerült a világ zajában, a média félelemkeltő minőségeiben, az elérhetetlen életek reklámjaiban, a valótlan életeket bemutató sorozatokban, hogy elfelejtett hálásnak lenni mindazért, amije van. Pedig minden embernek van félig tele pohara. Ma -ha csak 50 évvel ezelőttre gondolunk vissza- …szabadon dönthetünk rengeteg dologban. Ám az emberek szeretnek azzal foglalkozni, amire nincs ráhatásuk és nem azon gondolkodni: Hogyan igen? Ez a kedvenc hívó kérdéseim közé tartozik, amiket fel szoktam tenni önmagamnak, ha belekeveredtem valamilyen élethelyzetbe, mint cica a gombolyagba.

A “nekem annyira rossz” mentalitás tud akár pénzügyileg, érzelmileg, egészségileg olyan szélsőségekbe sodorni bárkit, ahol már fáj annyira, hogy változtatni akarjunk! Jobb esetben segítséget kérnek, kevésbé jó esetben elmennek igen szélsőséges helyzetekig, ahol a Sors megmutatja, hogy van egy rendezőelv, amire nincs ráhatásunk. Ez a rendezőelv semmi mást nem próbál jelezni, mint hogy nagyon messzire kerültünk mindattól, akik vagyunk, amiért születtünk és ha apró jelekből nem tanultunk, akkor osztogatja a megrázkódtatásokat és a pofonokat. Mi a célja ezzel? Szeretne felébreszteni bennünket és ráébreszteni arra, hogy azt keressük, Nekünk mi a jó! Ezek a nehézségek értünk vannak! Ahogyan korábban már leírtam, gyermekkorunktól arra helyezzük a fókuszt, hogy megfeleljünk másoknak a szeretetért. Ennek megfelelően életünk főszereplőjéről: Önmagunkról feledkezünk el! A szerintünk “problémák” pontosan erre akarják felhívni a figyelmünket! Minél távolabb járunk attól, ami minket tenne sikeressé és boldoggá, annál nagyobb leckéket kapunk! Mert mi, emberek valamiért kis jelzésértékű dolgokból nem szoktunk tanulni.

Mezei Tünde

És ekkor teremtődik meg a lehetőség: dönthetünk! Ugyanazt az utat járjuk tovább, amit eddig jártunk, vagy hajlandóak vagyunk megállni egy pillanatra, felismerni, hogy hogyan is jutottunk eddig? Merünk-e szembenézni múltbéli döntéseinkkel? Merünk-e szembenézni azzal, hogy adott múltbéli döntésünknél mi motivált? És talán a legnehezebb pontja az életkríziseinknek: merünk-e szembenézni az önhazugságainkkal?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük